Id. Pliniustól olvasható, hogy a fahéjat már Kr. u. 100-ban is használták és tizenötször annyit ért, mint az ezüst. Abban az időben az ezüst értékesebb volt az aranynál, úgyhogy nem is volt olyan nagyon kis összeg az a bizonyos harminc ezüstpénz. A rómaiak spirituális gyógyításra is használták, emellett pedig köhögést és megfázást gyógyítottak vele. A vallási ceremóniákon elégették a fahéjat, hogy megtisztítsák vele a levegőt és felajánlásként is. Az egyiptomiak a testek bebalzsamozásához használták, illetve a húsok szárításához és tartósításához.