1879-ben Joseph Lawrence elkészített egy alkoholos alapú oldatot, melynek erős baktérium ölő hatást tulajdonított és az antiszepszis gyakorlati és elméleti alapjait kidolgozó Lister-ről nevezte el, ez lett a Listerine. Az oldat 21% alkoholt tartalmaz, valamint kevés szalicilsavat, mentolt, eukaliptuszt, timolt.

Kezdetben sebek kezelésére és fertőtlenítésre használták, majd 1881-től már kiterjedten javasolták szájöblítésre is.

Valóban, az elmúlt 120 év során többszörösen bebizonyosodott, hogy ez a szájvíz sokkal erősebb antiszeptikus hatással bír, mint azt korábban feltételezték. A készítmény jóval az antibiotikumok megjelenése előtt már széles körben ismert volt és ma sem csökkent a népszerűsége.

Legutóbb ausztrál kutatók mutatták ki, hogy a gonorrhoea ellenes hatása a készítménynek kiemelkedő. Ez egy nagyon elterjedt nemi betegség, amit antibiotikummal gyógyítanak, és mindenféle szexuális tevékenység során könnyen megfertőződnek egymástól a partnerek. Az ausztrál kutatók kimutatták, hogy az orális szex során történő fertőződés esélyét több mint 80%-kal lehet csökkenteni pusztán rendszeres Listerine-es szájöblítéssel.

Más kutatók pedig azt igazolták, hogy a Listerine-es szájöblítés a száj patogén baktériumainak a számát jobban csökkenti, mint a fogkrémmel történő alapos fogmosás.

Persze ez nem azt jelenti, hogy a fogmosás felesleges, sőt, nagyon is fontos, de utána célszerű még a Listerine-es szájöblítés is.

Sokáig azt hitték, hogy az antiszeptikus hatás az oldatban lévő alkohol következménye, de bebizonyították, hogy ugyan olyan töménységű alkoholos oldattal való szájöblítés koránt sem hat olyan jól, mint a Listerine. Joseph Lawrence kiváló munkát végzett 1879-ben és bár azóta sokféle Listerine formulát dolgoztak ki, de az alapkomponensek továbbra is változatlanok.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!